Legyen a Vendégünk!

Kisfaludy Panzió és Restaurant

Kisfaludy károly emlékkiállítás

„Szülőföldem szép határa! Meglátlak-e valahára?”

 

Így kezdődik Kisfaludy Károly egyik híres, sokat idézett verse. Ez a „szülőföld” Tét volt, Kisfaludy itt született. Gyermekkorának egy részeis itt telt el.

Mi vette, vehette körül e helység szülöttét akkor Téten? Hogy ehhez támpontot kapjunk, legjobb, ha az egykorú leírásokhoz fordulunk.

Vályi K. András a következőket írja a XVIII. Sz.-végi faluról művében, az 1796-99 közt megjelent, három kötetes Magyarország leírásában:

                „Téth: magyar falu Győr Vármegyében. Földesurai több urak, lakosai katolikusok, többen evagélikusok és számos zsidók, fekszik Sokoróaljai Járásban, a pápai útban, ahol posta stáció is van, Győrhöz és Pápához három mérföldnyire; határja két nyomásbéli, térséges, dombos, rozsot leginkább, de egyéb gabonát is megterem; erdeje kitsiny, szőleje nints, széna nélkül szűkölködik. Határjában van Szent Kút nevű kis falutska, mellynek katolikus német lakosai a téthi uraságoknak zsellérjei, és tsak a házaik után való kertyeikből éldegélnek. Itten vagyon eg szép templom, mellyben a Boldogságos Szűznek tsudálatos képe van, melly az ott lévő kútban találtatott, s ájtatosan tiszteltetik, és Szent György naptól fogva, Szent Mihály napig, minden újhold vasárnap nagy bútsút tartanak itten.”

Ilyen volt Tét Kisfaludy Károly születésekor. S milyenné lett a falu a költő halálának időkorában? A reformkor nagy statisztikusa, Fényes Elek arról számol be 1836-ban megjelent hatkötetes, sttisztikai földrajzában, hogy a Sokorói Járásban fekvő Tét csinos falu, errefelé sárga homokon építkeznek, a Sokorói Járás levegője igen egészséges. Sok rozsot, árpát, zabot, kukoricát, burgonyát termesztenek.

S az állattenyésztés? ”…Magyarországban ily kiterjedésű földön annyi ludat, kácsát sehol nem tartanak, mint e tájon, és sehol annyi tollat vagy ágyruhát férjhezmenetelkor nem visz a parasztleány, mint itten.”

Majd utóbb így ír Fényes: „A sokorói és pusztai járások lakosai színesek, virgoncok, vendégszeretők, vígkedvőek.”

Végezetül így zárja összegzését: „Győr megyében sok a nemes, Téten élnek például a Kisfaludyak.” S ez már átvezet költőnkhöz. Ő is nemes volt, de másfajta, mint elődei. Még bátyjától, a hasonlóképpen nagy költőtől, Kisfaludy Sándortól is különbözött. Míg a nála 16 évvel idősebb Sándor elfogadta az ősök által ráhagyományozott birtokos nemesi életformát, öccse, Károly kezdettől fogva tiltakozott ellene. Közrejátszott ebben az is, hogy világra jöttével okozója lett anyja halálának, s ezt zsarnoki természetű apja sohasem tudta neki megbocsátani.

11 évesen Győrbe került, az ottani bencés gimnáziumba. Nem viselkedett úgy, ahogy elvárták tőle. Öt évvel később katonának állt: hadapród lett a pesti gyalogezrednél. Éveken át szolgál a hadseregben, akárcsak  ez idő tájt Széchenyi, utóbb Batthyány, még később Görgey Arthúr. Csak bátyjának verseskönyve van vele. Hamarosan elmegy a kedve a katonai pályától: Napóleon folyamatosan elveri az osztrák seregeket.

A fiatal Kisfaludy alig várja az alkalmat, hogy a katonai mundértól megszabaduljon. Pesten bekerül az elit köreibe. Amikor beleszeret egy itteni özvegy kereskedőné lányába, s feleségül akarja venni őt, majd lemond tiszti rangjáról, apja kitagadja.

Úgy érzi ekkor, hogy a világ kivetette magából. Elhatározza, hogy a maga erejéből próbál boldogulni. 1812 elején Bécsbe megy, hogy képzőművészetet tanuljon. Királyi tisztből és magyar földesúrból festőművész akar lenni. 1816 végéig él – azaz nyomorog Bécsben. Arcképfestésből, szelencefestésből kénytelen élni. Ő az első magyar író, aki a nemességből kikerülve ily messzire jutott osztálya életvitelétől. Mi sem áll tőle távolabb, mint családjának birtokos nemesi életvitele, a táblabíró világ.

Apjával szemben is új öntudatra talál: „Az öregúr azt írja, hogy szégyenli, hogy Kisfaludy piktorrá lett. Egy más országban hercegek is azután élnek, és nékem mint piktornak mindig annyi böcsületem vagyon minden pallérozott nemzetnél, mint egy szegény hadi tisztnek.”

Bécs: az élet és a művészet alapvető iskolája lett az ő számára. Festők, írók, színészek. Bécs művészeti fénykorát élte. Hosszú idő után ő az első magyar író, aki éveken keresztül a kortárs Európa legváltozatosabb és legfrissebb művészeti teljesítményinek légkörében élhet.

Festészet-romantika, Kisfaludy Károly a magyar nemzeti festészet egyik kezdeményezője. Romantikus témákat dolgoz fel: Tengeri vihar, a Vénekkel küzdő ember, A természeti elemek hatalma. Egész pályája idején az iroddalmi tevékenységét kiegészíti a festői munkássága.

S Bécsben színházba is jár. Szinte minden nap. A császárvárosnak ekkor virágzó színpadi kultúrája volt, öt állandó színház működött. Burgtheater, Theater an der Wien. Megismeri a színház belső működését, a szkenikát, nagy színpadi jártasságra tesz szert.

1817 elején hazatér. Jókai „És mégis mozog a föld” című regényében Jenőy Kálmán sorsa az övé: a csizmadiamester kamrájában ő húzta meg magát.

Harmadik éve tengődik itthon, amikor váratlan öröm éri: AZ ELSŐ SIKER. 1819 májusában a Pestre kiránduló székesfehérvári társulat előadja ifjúkori próbálkozását, „A tatárok Magyarországban” c. vitézi játékát. Kiugróan eredményesen: a nézők ujjongó reagálása túlment minden mértéken. Éljenzés. S Kisfaludy egymás után írja darabjait, s azokat sorra bemutatják. Megjelenésükkor pedig a szerző tiszteletdíjat is kap. Ez volt az első tiszteletdíj, amelyet magyar drámaíró művéért könyvkiadótól kapott. Németre is fordítják. Kisfaludy Károly az első magyar drámaíró, aki eleven és széles körű kapcsolatba tudott kerülni nálunk a közönséggel.

Félreértések elkerülése végett: ”A tatárok Magyarországban” kezdetleges mű. De benne megszólal az, amit a közönség leginkább várt: eredetiség és nemzetiség. Megszólal a dicsőnek tartott nemzeti múlt. A darab azt sugározza, hogy a magyar nemesség képes a megújulásra – van arra remény, hogy megtartja az országot.

Pesten élve az író más távolságból szemléli a hátrahagyott táblabíró világot. Ennek eredménye első vígjátéka, „A kérők”. E művében egy magyar nemesi kúriába viszi el az olvasót. Idillt alkot, de ennek mélyén feszültség lakozik: régi és új ellentéte állnak szemben egymással. Fiatalok, s velük szemben a vaskalapos, avuló és merev gondolkodású öregek. A fiatalok a szerelem polgárjogát követelik. Azt, hogy a személyiség ne legyen többé alávetve a tekintélyes elvnek. A vígjáték tükrözi azt, hogy az évszázados birtokosi életforma már nem a régi. A legerősebb kritika Szélházy bárót, a hazafiatlan, üresfejű, elbizakodott és hozományvadász éri. Változást kíván Kisfaludy Károly a régi vágású táblabíróktól is. A jövőt leginkább Lidi alakja testesíti meg – jeleként annak, hogy Kisfaludy – miként utóbb Széchenyi – a nőknek kiemelkedő szerepet ad a változásokban.

Bírálata a következő vígjátékban, „A pártütők”-ben elmélyült. A magyar falu elmaradott életét tűzi jelenetében tollhegyre. Arról szól, hogy az alantas szellemi szinten tartott falusi nép kiszolgáltatva él önkényeskedő és műveletlen vezetőinek. Elsőként mutat rá a vígjáték az igazság abszurditására  - majd két évtizeddel Kölcsey és hárommal Eötvös hasonló ábrázolása előtt! -, mint ahogyan az ország fennálló közigazgatásának alkalmatlanságáról is elsőként nyújt képet. De mindenekelőtt a konzervatimizmus szellemi – erkölcsi terrorjának kritikai ábrázolás terén ad maradandót.

Színpadi alkotásokkal teljes a siker - az 1820-as évek elejétől fogva. Kisfaludy mégis hosszú időre felhagy a drámaírással. Rátalál ekkor az alkatának leginkább megfelelő tevékenységre – a szerkesztésre. 1821 telére megjelentet egy új publikációs formát – az irodalmi zsebkönyvet, az almanachot. Címe „Aurora”, hajnal. A zsebkönyv, mint műforma sok írót volt képes egyesíteni, ugyanakkor változatosságával, olvasmányosságával megnyerte a közönség – elsősorban a női olvasók – érdeklődését. Az „Aurora” 1822. évi első kötetével Pest végérvényesen központjává vált az irodalomnak.

15 éven át 16 kötete jelent meg. Irodalmi jelentőségét aligha lehet eltúlozni. Ez a vállalkozás szervezett nálunk először mind szélesebb közönséget – az új eszmék, a romantika jegyében. Itt lett népszerű a nemzeti múltba való fordulás, a honfoglalás téma, illetve a másik irány: a maradi nemességet bíráló elbeszélő realizmus. S Kisfaludy elvszerűen elterjeszti zsebkönyvében a Karinthy által kezdeményezett, új irodalmi nyelvet. Mindez összefügg azzal, hogy az Aurorában az irodalmat kezdettől fogva az időszerű nemzeti-társadalmi fejlődés szolgálatába kívánta állítani. Az a gesztus is jelzi ezt, hogy munkatársai közt rendszeresen helyet biztosít a nőknek – ennek előtte ez elképzelhetetlen lett volna. A nőktől várja leginkább a nemzeti szellem elmélyítését.

Kisfaludy Károly fiatal írókat szólaltatott meg a zsebkönyvben, pályakezdőket, úgy mint: 1823-ban a 18 esztendős Bajza Józsefet (nemsokára ünnepeljük születése 200. évfordulóját) és a 17 éves Toldy Ferencet, 1824-ben pedig a nem sokkal idősebb Vörösmarty Mihályt és Czuczor Gergelyt. Bajza – Toldy – Vörösmarty triászvalósággal rajongott Kisfaludyért. Ő lett a szerveződő irodalmi élet vezére. Az Auróráról nem mondhatunk elismerőbbet annál, hogy 1829-es kötetében jelent meg Kölcsey Himnusza, az 1837-éviben pedig a Szózat, Vörösmarty nemzeti imádsága.

Az irodalmi almanachot főleg azért vették az olvasók, mert olvasmányos volt. Novellák sorát – ez új műfaj volt, azaz kisméretű, egységes szerkezetű elbeszélést, mely hazai miliőben játszódott.

Kisfaludy Károly rövid élettörténete